4. rész: A támadás

4. rész: A támadás

- Harmatcsepp! Siess gyorsan ide! - kiáltott a zöld manó a vörös hajú lány után.
A lány kimászott az odvas fából, majd odarohant a zöld manóhoz, s így szólt hozzá:
- Mi a baj? Miért kiabáltál? - majd rápillantott egy varázsgömb szerű tárgyra - És ez micsoda?
- Harmatcsepp! Jól figyelj rám! Egy támadás indult a Föld ellen. A Grüff-ek mindent kiterveltek, le fogják igázni a Földet, ha nem lépsz közbe! El kell indulnod megmenteni a hazádat és a szüleidet! Nézd! - mutatott a furcsa, gömb alakú tárgyra - Már oda is értek! Ez borzasztó..
- Jézusom! - csordult ki Harmatcsepp könnye. - Én nem gondoltam rá, hogy ilyen hamar fognak támadni! Mégis mit tudok most tenni?! - sírt tovább a lány - És.. hogy hogy ezt nem veszik észre azok, akik Földi emberek, lények?
- Mert a támadás számotokra egyenlőre láthatatlan. Csak akkor fogjátok majd észlelni, amikor már késő lesz tenni ellene, és amikor már mindent és mindenkit elpusztítottak a Grüff-ek. Ha nem akarod, hogy ez az egész világ, mondhatni, dimenzió elpusztuljon, akkor sürgősen útnak kell indulnod, és tenned ellene!
Harmatcsepp egy pillanatra felnézett az égre. Bár nem tudta, hogy édesanyja és édesapja hogy néztek ki pontosan, de eltudta őket képzelni. Az égen megpillantott egy felhőt, amely úgy nézett ki, mint drága szülei. Beszéltek a lányhoz. Harmatcsepp pedig úgy érezte, hogy most végképp nem adhatja fel, meg kell mentenie a Földet! És meg is fogja menteni!
- Rendben. Indulok. Készen állok, de.. fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem.
- Bátor lány vagy, Harmatcsepp! Bátor, és erős. Mindenre rá fogsz jönni, csak el kell indulnod. Ne feledd; többet ésszel, mint erővel, szóval légy okos! Most viszont gyere velem! - s kézen fogta a lányt.
Elvezette őt egy furcsa részéhez az erdőnek, ahol volt egy nagy szikla, és egy bambusszal benőtt átjáró.
- Látod ezt a sziklát, s azt, ami mögötte van? - kérdezte a vörös hajú lányt.
- Persze, látom, de.. minek jöttünk ide, és egyáltalán mi ez?
- Ez az átjáró oda, ahová el kell menned! Nagyon, nagyon hosszú útnak nézel elébe, azt ugye tudod?
- Hát, igen, gondoltam legalábbis. - mondta a lány kissé gúnyosan.
- Jól van. El kell menned az Istenekhez, akik uralják az egész Világegyetemet. Mindent. Ők irányítanak mindent. Náluk van egy szer. Azt kell megszerezned, és elhozni. Aztán itt kell egy főzetet készítenünk belőle. A főzetet valahogyan meg kell itatnod a Grüff egyik tagjával. Azt már rád bízom, hogy hogyan. Hidd el, én is csinálhatám ezt az egészet, de az Istenség Téged választott ki sok földi ember helyett. És ne feledd, hogy az utad során sok-sok szerencsétlenség, fájdalom, bánat, betegség és egyéb rossz dolog is érhet! Nagyon vigyázz; egyik füleddel mindig hallgatózz, s egyik szemeddel mindig figyelj! És persze ne feledd a képességedet sem! Ha rájössz, hogy mi is az, és hogy kell használnod, hihetetlenül erős leszel Harmatcsepp! Ez a legenda. Ezt kell teljesíteni! - mondta a zöld manó. Majd ahogy ezt kimondta, Harmatcsepp kezét erősen megszorította, majd ezt mondta:
- Sok szerencsét!
S ezzel a lány átment az átjárón, egy másik dimenzióba...

Folytatjuk!