3. rész: A képesség

3. rész: A képesség

A zöldruhás manó jót kacagott Harmatcsepp kérdésén, majd így válaszolt neki:
- Az maradjon az én titkom! - kacsintott a lányra - De egy biztos! Te fogod megmenteni a földet!
Harmatcsepp csak állt, s nézett. Egy szót sem tudott kimondani, annyira megdöbbent. Ez most komoly?! Beszélő manók, erdő telis-tele állatokkal, földmentés.. tessék?! Aztán a zöld manó mindent elmagyarázott:
- Nézd, Harmatcsepp! Te vagy a Föld megmentője! Ez itt nem a Föld. De számunkra kedves emberek laknak ott, s a mi ellenségeink, a Grüff-ek el akarják pusztítani a Földet! És egyes-egyedül csak Te tudod megmenteni az emberiséggel együtt! A szüleid igazából nem haltak meg. A Grüff-ek tartják őket foglyul egy kegyetlen helyen, ahol már eléggé elgyengültek. Hogyha sikerül nekik leigázni a Földet, a szüleidet is megölik. Meg kell mentened a szeretteidet, és az élőhelyedet! Csak Te vagy rá képes!
A vörös hajú lány a "szüleid" szó hallatán megremegett. Félt még mindig, de boldog volt, mert tudta, hogy édesapja és édesanyja élnek. De ha nem segít, akkor lehet, hogy tíz nap múlva, vagy akár már estére halottak lesznek. Így szólt hát a zöldruhás, nagyarasz méretű kis manóhoz:
- Nem tudom, mi ez az egész. Azt sem tudom, hogy hol vagyok és, hogy ki vagy te. Már van, hogy azt sem tudom, én ki vagyok. Az egész eddigi életem tragédia és csalódás volt. Nagyon-nagy seb van a szívemben a szüleim elvesztése miatt. Szívesen megmenteném a hazámat, és az igazi, vérszerinti szüleimet, de.. - és itt elcsuklott a lány hangja - hogy lehetnék én minderre képes? Hiszen csak egy egyszerű, földi lány vagyok.
- Valójában, nem. - szólt a manó - Rendkívül erős vagy! Óriási képesség van a birtokodban. Egy hatalom, amellyel akár úrnő is lehetnél. Eddig nem fedezted fel. Én pedig nem fogom elmondani.
- Tessék? De.. mégis.. mégis hogyan? És milyen képesség? - kérdezte a lány meglepetten.
- Erre neked kell rájönnöd. Gyere velem, kerítünk neked egy ruhát!
A manó elvezette Harmatcseppet egy aranyos kis fa mögé, amelynek törzse nyílt volt. Betessékelte a lányt, akit már semmi sem lepett meg. A fa odva öltözőszekrény volt. Harmatcsepp szebbnél-szebb ruhákat látott ott, de mindegyik csak zöld, valamint kék volt. Végül egy halványkék színű blúzt, és egy nadrágot öltött magára. Tükörbe nézett. A vörös hajú szépségnek nem tetszett, amit látott. Haja végére halványkék szalagot kötött, s feje tetejére pedig szintén kék szalagból masnis hajráfot készített. Aztán könnyek csordultak ki a szeméből. Sírt egy darabig. Fájdalmas volt neki az, hogy szülei rabok, és, hogy rajta múlik, túlélik-e, vagy nem. Majd eljött az idő. Igen, arra jött el az idő...

Folytatjuk!