Sziasztok! Egy időre zárok! Nem tudom mennyi időre! :/
Cserék NE vegyenek le, én is fent hagyom őket! :)
Rendes Blogomat fogom írni, azon elérhető vagyok:
http://pamacsgirl.blogspot.com/
NÉZD MEG ^^
sziaasztok!
2011. január 21., péntek
2011. január 20., csütörtök
4. rész: A támadás
4. rész: A támadás
- Harmatcsepp! Siess gyorsan ide! - kiáltott a zöld manó a vörös hajú lány után.
A lány kimászott az odvas fából, majd odarohant a zöld manóhoz, s így szólt hozzá:
- Mi a baj? Miért kiabáltál? - majd rápillantott egy varázsgömb szerű tárgyra - És ez micsoda?
- Harmatcsepp! Jól figyelj rám! Egy támadás indult a Föld ellen. A Grüff-ek mindent kiterveltek, le fogják igázni a Földet, ha nem lépsz közbe! El kell indulnod megmenteni a hazádat és a szüleidet! Nézd! - mutatott a furcsa, gömb alakú tárgyra - Már oda is értek! Ez borzasztó..
- Jézusom! - csordult ki Harmatcsepp könnye. - Én nem gondoltam rá, hogy ilyen hamar fognak támadni! Mégis mit tudok most tenni?! - sírt tovább a lány - És.. hogy hogy ezt nem veszik észre azok, akik Földi emberek, lények?
- Mert a támadás számotokra egyenlőre láthatatlan. Csak akkor fogjátok majd észlelni, amikor már késő lesz tenni ellene, és amikor már mindent és mindenkit elpusztítottak a Grüff-ek. Ha nem akarod, hogy ez az egész világ, mondhatni, dimenzió elpusztuljon, akkor sürgősen útnak kell indulnod, és tenned ellene!
Harmatcsepp egy pillanatra felnézett az égre. Bár nem tudta, hogy édesanyja és édesapja hogy néztek ki pontosan, de eltudta őket képzelni. Az égen megpillantott egy felhőt, amely úgy nézett ki, mint drága szülei. Beszéltek a lányhoz. Harmatcsepp pedig úgy érezte, hogy most végképp nem adhatja fel, meg kell mentenie a Földet! És meg is fogja menteni!
- Rendben. Indulok. Készen állok, de.. fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem.
- Bátor lány vagy, Harmatcsepp! Bátor, és erős. Mindenre rá fogsz jönni, csak el kell indulnod. Ne feledd; többet ésszel, mint erővel, szóval légy okos! Most viszont gyere velem! - s kézen fogta a lányt.
Elvezette őt egy furcsa részéhez az erdőnek, ahol volt egy nagy szikla, és egy bambusszal benőtt átjáró.
- Látod ezt a sziklát, s azt, ami mögötte van? - kérdezte a vörös hajú lányt.
- Persze, látom, de.. minek jöttünk ide, és egyáltalán mi ez?
- Ez az átjáró oda, ahová el kell menned! Nagyon, nagyon hosszú útnak nézel elébe, azt ugye tudod?
- Hát, igen, gondoltam legalábbis. - mondta a lány kissé gúnyosan.
- Jól van. El kell menned az Istenekhez, akik uralják az egész Világegyetemet. Mindent. Ők irányítanak mindent. Náluk van egy szer. Azt kell megszerezned, és elhozni. Aztán itt kell egy főzetet készítenünk belőle. A főzetet valahogyan meg kell itatnod a Grüff egyik tagjával. Azt már rád bízom, hogy hogyan. Hidd el, én is csinálhatám ezt az egészet, de az Istenség Téged választott ki sok földi ember helyett. És ne feledd, hogy az utad során sok-sok szerencsétlenség, fájdalom, bánat, betegség és egyéb rossz dolog is érhet! Nagyon vigyázz; egyik füleddel mindig hallgatózz, s egyik szemeddel mindig figyelj! És persze ne feledd a képességedet sem! Ha rájössz, hogy mi is az, és hogy kell használnod, hihetetlenül erős leszel Harmatcsepp! Ez a legenda. Ezt kell teljesíteni! - mondta a zöld manó. Majd ahogy ezt kimondta, Harmatcsepp kezét erősen megszorította, majd ezt mondta:
- Sok szerencsét!
S ezzel a lány átment az átjárón, egy másik dimenzióba...
Folytatjuk!
- Harmatcsepp! Siess gyorsan ide! - kiáltott a zöld manó a vörös hajú lány után.
A lány kimászott az odvas fából, majd odarohant a zöld manóhoz, s így szólt hozzá:
- Mi a baj? Miért kiabáltál? - majd rápillantott egy varázsgömb szerű tárgyra - És ez micsoda?
- Harmatcsepp! Jól figyelj rám! Egy támadás indult a Föld ellen. A Grüff-ek mindent kiterveltek, le fogják igázni a Földet, ha nem lépsz közbe! El kell indulnod megmenteni a hazádat és a szüleidet! Nézd! - mutatott a furcsa, gömb alakú tárgyra - Már oda is értek! Ez borzasztó..
- Jézusom! - csordult ki Harmatcsepp könnye. - Én nem gondoltam rá, hogy ilyen hamar fognak támadni! Mégis mit tudok most tenni?! - sírt tovább a lány - És.. hogy hogy ezt nem veszik észre azok, akik Földi emberek, lények?
- Mert a támadás számotokra egyenlőre láthatatlan. Csak akkor fogjátok majd észlelni, amikor már késő lesz tenni ellene, és amikor már mindent és mindenkit elpusztítottak a Grüff-ek. Ha nem akarod, hogy ez az egész világ, mondhatni, dimenzió elpusztuljon, akkor sürgősen útnak kell indulnod, és tenned ellene!
Harmatcsepp egy pillanatra felnézett az égre. Bár nem tudta, hogy édesanyja és édesapja hogy néztek ki pontosan, de eltudta őket képzelni. Az égen megpillantott egy felhőt, amely úgy nézett ki, mint drága szülei. Beszéltek a lányhoz. Harmatcsepp pedig úgy érezte, hogy most végképp nem adhatja fel, meg kell mentenie a Földet! És meg is fogja menteni!
- Rendben. Indulok. Készen állok, de.. fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem.
- Bátor lány vagy, Harmatcsepp! Bátor, és erős. Mindenre rá fogsz jönni, csak el kell indulnod. Ne feledd; többet ésszel, mint erővel, szóval légy okos! Most viszont gyere velem! - s kézen fogta a lányt.
Elvezette őt egy furcsa részéhez az erdőnek, ahol volt egy nagy szikla, és egy bambusszal benőtt átjáró.
- Látod ezt a sziklát, s azt, ami mögötte van? - kérdezte a vörös hajú lányt.
- Persze, látom, de.. minek jöttünk ide, és egyáltalán mi ez?
- Ez az átjáró oda, ahová el kell menned! Nagyon, nagyon hosszú útnak nézel elébe, azt ugye tudod?
- Hát, igen, gondoltam legalábbis. - mondta a lány kissé gúnyosan.
- Jól van. El kell menned az Istenekhez, akik uralják az egész Világegyetemet. Mindent. Ők irányítanak mindent. Náluk van egy szer. Azt kell megszerezned, és elhozni. Aztán itt kell egy főzetet készítenünk belőle. A főzetet valahogyan meg kell itatnod a Grüff egyik tagjával. Azt már rád bízom, hogy hogyan. Hidd el, én is csinálhatám ezt az egészet, de az Istenség Téged választott ki sok földi ember helyett. És ne feledd, hogy az utad során sok-sok szerencsétlenség, fájdalom, bánat, betegség és egyéb rossz dolog is érhet! Nagyon vigyázz; egyik füleddel mindig hallgatózz, s egyik szemeddel mindig figyelj! És persze ne feledd a képességedet sem! Ha rájössz, hogy mi is az, és hogy kell használnod, hihetetlenül erős leszel Harmatcsepp! Ez a legenda. Ezt kell teljesíteni! - mondta a zöld manó. Majd ahogy ezt kimondta, Harmatcsepp kezét erősen megszorította, majd ezt mondta:
- Sok szerencsét!
S ezzel a lány átment az átjárón, egy másik dimenzióba...
Folytatjuk!
3. rész: A képesség
3. rész: A képesség
A zöldruhás manó jót kacagott Harmatcsepp kérdésén, majd így válaszolt neki:
- Az maradjon az én titkom! - kacsintott a lányra - De egy biztos! Te fogod megmenteni a földet!
Harmatcsepp csak állt, s nézett. Egy szót sem tudott kimondani, annyira megdöbbent. Ez most komoly?! Beszélő manók, erdő telis-tele állatokkal, földmentés.. tessék?! Aztán a zöld manó mindent elmagyarázott:
- Nézd, Harmatcsepp! Te vagy a Föld megmentője! Ez itt nem a Föld. De számunkra kedves emberek laknak ott, s a mi ellenségeink, a Grüff-ek el akarják pusztítani a Földet! És egyes-egyedül csak Te tudod megmenteni az emberiséggel együtt! A szüleid igazából nem haltak meg. A Grüff-ek tartják őket foglyul egy kegyetlen helyen, ahol már eléggé elgyengültek. Hogyha sikerül nekik leigázni a Földet, a szüleidet is megölik. Meg kell mentened a szeretteidet, és az élőhelyedet! Csak Te vagy rá képes!
A vörös hajú lány a "szüleid" szó hallatán megremegett. Félt még mindig, de boldog volt, mert tudta, hogy édesapja és édesanyja élnek. De ha nem segít, akkor lehet, hogy tíz nap múlva, vagy akár már estére halottak lesznek. Így szólt hát a zöldruhás, nagyarasz méretű kis manóhoz:
- Nem tudom, mi ez az egész. Azt sem tudom, hogy hol vagyok és, hogy ki vagy te. Már van, hogy azt sem tudom, én ki vagyok. Az egész eddigi életem tragédia és csalódás volt. Nagyon-nagy seb van a szívemben a szüleim elvesztése miatt. Szívesen megmenteném a hazámat, és az igazi, vérszerinti szüleimet, de.. - és itt elcsuklott a lány hangja - hogy lehetnék én minderre képes? Hiszen csak egy egyszerű, földi lány vagyok.
- Valójában, nem. - szólt a manó - Rendkívül erős vagy! Óriási képesség van a birtokodban. Egy hatalom, amellyel akár úrnő is lehetnél. Eddig nem fedezted fel. Én pedig nem fogom elmondani.
- Tessék? De.. mégis.. mégis hogyan? És milyen képesség? - kérdezte a lány meglepetten.
- Erre neked kell rájönnöd. Gyere velem, kerítünk neked egy ruhát!
A manó elvezette Harmatcseppet egy aranyos kis fa mögé, amelynek törzse nyílt volt. Betessékelte a lányt, akit már semmi sem lepett meg. A fa odva öltözőszekrény volt. Harmatcsepp szebbnél-szebb ruhákat látott ott, de mindegyik csak zöld, valamint kék volt. Végül egy halványkék színű blúzt, és egy nadrágot öltött magára. Tükörbe nézett. A vörös hajú szépségnek nem tetszett, amit látott. Haja végére halványkék szalagot kötött, s feje tetejére pedig szintén kék szalagból masnis hajráfot készített. Aztán könnyek csordultak ki a szeméből. Sírt egy darabig. Fájdalmas volt neki az, hogy szülei rabok, és, hogy rajta múlik, túlélik-e, vagy nem. Majd eljött az idő. Igen, arra jött el az idő...
Folytatjuk!
A zöldruhás manó jót kacagott Harmatcsepp kérdésén, majd így válaszolt neki:
- Az maradjon az én titkom! - kacsintott a lányra - De egy biztos! Te fogod megmenteni a földet!
Harmatcsepp csak állt, s nézett. Egy szót sem tudott kimondani, annyira megdöbbent. Ez most komoly?! Beszélő manók, erdő telis-tele állatokkal, földmentés.. tessék?! Aztán a zöld manó mindent elmagyarázott:
- Nézd, Harmatcsepp! Te vagy a Föld megmentője! Ez itt nem a Föld. De számunkra kedves emberek laknak ott, s a mi ellenségeink, a Grüff-ek el akarják pusztítani a Földet! És egyes-egyedül csak Te tudod megmenteni az emberiséggel együtt! A szüleid igazából nem haltak meg. A Grüff-ek tartják őket foglyul egy kegyetlen helyen, ahol már eléggé elgyengültek. Hogyha sikerül nekik leigázni a Földet, a szüleidet is megölik. Meg kell mentened a szeretteidet, és az élőhelyedet! Csak Te vagy rá képes!
A vörös hajú lány a "szüleid" szó hallatán megremegett. Félt még mindig, de boldog volt, mert tudta, hogy édesapja és édesanyja élnek. De ha nem segít, akkor lehet, hogy tíz nap múlva, vagy akár már estére halottak lesznek. Így szólt hát a zöldruhás, nagyarasz méretű kis manóhoz:
- Nem tudom, mi ez az egész. Azt sem tudom, hogy hol vagyok és, hogy ki vagy te. Már van, hogy azt sem tudom, én ki vagyok. Az egész eddigi életem tragédia és csalódás volt. Nagyon-nagy seb van a szívemben a szüleim elvesztése miatt. Szívesen megmenteném a hazámat, és az igazi, vérszerinti szüleimet, de.. - és itt elcsuklott a lány hangja - hogy lehetnék én minderre képes? Hiszen csak egy egyszerű, földi lány vagyok.
- Valójában, nem. - szólt a manó - Rendkívül erős vagy! Óriási képesség van a birtokodban. Egy hatalom, amellyel akár úrnő is lehetnél. Eddig nem fedezted fel. Én pedig nem fogom elmondani.
- Tessék? De.. mégis.. mégis hogyan? És milyen képesség? - kérdezte a lány meglepetten.
- Erre neked kell rájönnöd. Gyere velem, kerítünk neked egy ruhát!
A manó elvezette Harmatcseppet egy aranyos kis fa mögé, amelynek törzse nyílt volt. Betessékelte a lányt, akit már semmi sem lepett meg. A fa odva öltözőszekrény volt. Harmatcsepp szebbnél-szebb ruhákat látott ott, de mindegyik csak zöld, valamint kék volt. Végül egy halványkék színű blúzt, és egy nadrágot öltött magára. Tükörbe nézett. A vörös hajú szépségnek nem tetszett, amit látott. Haja végére halványkék szalagot kötött, s feje tetejére pedig szintén kék szalagból masnis hajráfot készített. Aztán könnyek csordultak ki a szeméből. Sírt egy darabig. Fájdalmas volt neki az, hogy szülei rabok, és, hogy rajta múlik, túlélik-e, vagy nem. Majd eljött az idő. Igen, arra jött el az idő...
Folytatjuk!
2011. január 19., szerda
2. rész: Teljesen árva
2. rész: Teljesen árva
Világosodott. Amikor Harmatcsepp magához tért, már másnap reggel volt. Valaki kisegítette őt a partra. Két furcsa, H betűt alkotó fa között feküdt a lány. Szédült, émelygett, és rosszul volt. Kis idő múlva, már tisztán látott és tudott mindent. Teljesen árvának érezte magát. Eddig is az volt, mivel szülei annak idején elhagyták őt, s nevelőszülőkhöz került. Most pedig, hogy már őket is elvesztette, teljesen elhagyottnak érezte magát. De a vörös hajú szépség nem adta fel; feltápászkodott a földről, s a tó mellett még mindig ott találta a tegnapi hálóingét. Gyorsan magára kapta, majd jobban szemügyre vette a két H betűt alkotó fát. Kezét az egyik törzsére tette. Semmi sem történt. Aztán a másik kezét a másik fának a törzsére tette. Ekkor hirtelen mindent fehér fény borított el. Harmatcsepp alig látott valamit. Aztán amikor elmúlt a fény hatása, a lány már nem a tónál volt. Sőt! Nem is abban a világban, ahol eddig élt. Hirtelen egy erdőben találta magát, ahol minden csodásan kizöldellt! Virágoztak a fák, csiripeltek a madarak, s rovarok, erdei állatok tömkelege lepett el minden apró kis részt. Harmatcsepp egy darabig szóhoz sem jutott. Csak állt ott, s bámult maga elé. Félt. Még mindig félt, mert nem tudta, hogy mibe keveredett. Aztán a bambulást megszakította egy kedves hangocska, aki Harmatcseppet szólította meg. Egy manó volt, aki az erdő egyik lakója. Így szólt a lányhoz:
- Üdvözöllek Harmatcsepp szerény otthonunkban!
A vörös hajú lány nem hitt a szemének, fülének, hogy tényleg egy nagyarasz méretű, zöldruhás manó beszélt hozzá nagy, elálló fülekkel. Harmatcsepp percekig csak állt, s nézett, majd ezt mondta a manónak:
- De.. ez.. ez mégis.. mégis.. hogy lehet? És honnan tudod a nevemet?
Folytatjuk!
Világosodott. Amikor Harmatcsepp magához tért, már másnap reggel volt. Valaki kisegítette őt a partra. Két furcsa, H betűt alkotó fa között feküdt a lány. Szédült, émelygett, és rosszul volt. Kis idő múlva, már tisztán látott és tudott mindent. Teljesen árvának érezte magát. Eddig is az volt, mivel szülei annak idején elhagyták őt, s nevelőszülőkhöz került. Most pedig, hogy már őket is elvesztette, teljesen elhagyottnak érezte magát. De a vörös hajú szépség nem adta fel; feltápászkodott a földről, s a tó mellett még mindig ott találta a tegnapi hálóingét. Gyorsan magára kapta, majd jobban szemügyre vette a két H betűt alkotó fát. Kezét az egyik törzsére tette. Semmi sem történt. Aztán a másik kezét a másik fának a törzsére tette. Ekkor hirtelen mindent fehér fény borított el. Harmatcsepp alig látott valamit. Aztán amikor elmúlt a fény hatása, a lány már nem a tónál volt. Sőt! Nem is abban a világban, ahol eddig élt. Hirtelen egy erdőben találta magát, ahol minden csodásan kizöldellt! Virágoztak a fák, csiripeltek a madarak, s rovarok, erdei állatok tömkelege lepett el minden apró kis részt. Harmatcsepp egy darabig szóhoz sem jutott. Csak állt ott, s bámult maga elé. Félt. Még mindig félt, mert nem tudta, hogy mibe keveredett. Aztán a bambulást megszakította egy kedves hangocska, aki Harmatcseppet szólította meg. Egy manó volt, aki az erdő egyik lakója. Így szólt a lányhoz:
- Üdvözöllek Harmatcsepp szerény otthonunkban!
A vörös hajú lány nem hitt a szemének, fülének, hogy tényleg egy nagyarasz méretű, zöldruhás manó beszélt hozzá nagy, elálló fülekkel. Harmatcsepp percekig csak állt, s nézett, majd ezt mondta a manónak:
- De.. ez.. ez mégis.. mégis.. hogy lehet? És honnan tudod a nevemet?
Folytatjuk!
2011. január 18., kedd
1. rész: A kezdetek
1. rész: A kezdetek
Hideg, zord idő volt aznap hajnalban. Harmatcsepp a kertjük végében ült, egyszál hálóingben. A gyér fű harmatos volt, s ha a hold fény rásütött a fűszálakra, azokon pedig meg-meg csillantak a vízcseppek. Harmatcsepp arcát ölébe temette, s halkan küzdött könnyeivel. Süvített a szél, ide-oda dobálta a madárijesztőként használt zacskókat, s közben ijesztően lengette a növényeket a kertben. Harmatcseppet ez nem zavarta. Ült, s bánatát magába folytotta. Félt. Most az egyszer ő is kijelentette maga előtt, hogy félt. Zavart volt és ideges, mivel összeveszett nevelőszüleivel. Most már értette, hogy nem szeretik őt, s nem tartozik a családba. Harmatcsepp egyik pillanatról a másikra már ott sem volt a kertben. Elindult a hideg éjszakában a tó felé. Hosszú, vörös haját a szél folyton arcába repítette, de a lányt nem zavarta. Továbbment, míg el nem ért a tóhoz. Ott egy pár percre megállt a nagy, a mély tó előtt. Bámulta a vizét, miközben megtörtek rajta a hold sugarai. A lány szeméből ekkor kigördült egy hatalmas, kövér könnycsepp, egyenesen a tó vizébe. Hirtelen minden megvilágosodott Harmatcsepp szemében. A szél egyre hangosabban és erősebben tombolt, a vörös hajú lány pedig egyre jobban elgyengült. A tó vize, amint beleérkezett a könnycsepp, csillámlani kezdett, majd vize halványzölddé változott, s végül visszatért eredeti színéhez. Harmatcsepp mindezt tág pupillákkal nézte végig. Majd amikor a dolog lecsengett, a lány levetette hálóingét, majd a tóba ugrott. Pár másodpercig lent volt, de utána a felszínre tért. A víz hideg volt. Rettentően hideg. De a lányt nem zavarta. Csak egyet akart: kimenekülni ebből a szörnyű világból. Áttérni egy másik dimenzióba, ahol szeretik, ahol tisztelik, s ahol megbecsülik, hogy van. Harmatcsepp úszni kezdett a hatalmas tóban. Végtelenül terebélyes volt, nem látta a végét. A lány egyszercsak megállt. Enyhe görcsöt érzett a lábaiban. Aztán egyre jobban érezte, majd a végén már nem bírta tovább. Ereje elhagyta őt, s Harmatcsepp elájult...
Folytatjuk!
Hideg, zord idő volt aznap hajnalban. Harmatcsepp a kertjük végében ült, egyszál hálóingben. A gyér fű harmatos volt, s ha a hold fény rásütött a fűszálakra, azokon pedig meg-meg csillantak a vízcseppek. Harmatcsepp arcát ölébe temette, s halkan küzdött könnyeivel. Süvített a szél, ide-oda dobálta a madárijesztőként használt zacskókat, s közben ijesztően lengette a növényeket a kertben. Harmatcseppet ez nem zavarta. Ült, s bánatát magába folytotta. Félt. Most az egyszer ő is kijelentette maga előtt, hogy félt. Zavart volt és ideges, mivel összeveszett nevelőszüleivel. Most már értette, hogy nem szeretik őt, s nem tartozik a családba. Harmatcsepp egyik pillanatról a másikra már ott sem volt a kertben. Elindult a hideg éjszakában a tó felé. Hosszú, vörös haját a szél folyton arcába repítette, de a lányt nem zavarta. Továbbment, míg el nem ért a tóhoz. Ott egy pár percre megállt a nagy, a mély tó előtt. Bámulta a vizét, miközben megtörtek rajta a hold sugarai. A lány szeméből ekkor kigördült egy hatalmas, kövér könnycsepp, egyenesen a tó vizébe. Hirtelen minden megvilágosodott Harmatcsepp szemében. A szél egyre hangosabban és erősebben tombolt, a vörös hajú lány pedig egyre jobban elgyengült. A tó vize, amint beleérkezett a könnycsepp, csillámlani kezdett, majd vize halványzölddé változott, s végül visszatért eredeti színéhez. Harmatcsepp mindezt tág pupillákkal nézte végig. Majd amikor a dolog lecsengett, a lány levetette hálóingét, majd a tóba ugrott. Pár másodpercig lent volt, de utána a felszínre tért. A víz hideg volt. Rettentően hideg. De a lányt nem zavarta. Csak egyet akart: kimenekülni ebből a szörnyű világból. Áttérni egy másik dimenzióba, ahol szeretik, ahol tisztelik, s ahol megbecsülik, hogy van. Harmatcsepp úszni kezdett a hatalmas tóban. Végtelenül terebélyes volt, nem látta a végét. A lány egyszercsak megállt. Enyhe görcsöt érzett a lábaiban. Aztán egyre jobban érezte, majd a végén már nem bírta tovább. Ereje elhagyta őt, s Harmatcsepp elájult...
Folytatjuk!
Regényem tartalma
Konbanwa! ^^
Nos, igen. :) Jó helyen vagytok, ha egy regényt szeretnétek olvasni, amely részekre lesz osztva. :) A regényem címe: Harmatcsepp - A legenda... Remélem, érdekes lesz számotokra, és fogjátok majd olvasni! :) Ez egy fantázia/kaland regény lesz, legalábbis ilyenre terveztem. :) Ígérem, hogy a regény során sok-sok izgalomban lesz részetek, hiszen igyekszem izgalmasra, érdekesre írni a regényt. ^^ Úgy terveztem, hogy naponta, vagy kétnaponta lesz új része, attól függ, hogy mennyire fogok ráérni. :) Egyenlőre nem tudom, hogy milyen hosszú lesz a regény, de amíg lesz ötletem, addig fogom írni - megígérem! :')
A történet dióhéjban:
Van egy lány, Harmatcsepp, aki igen különleges képességekkel rendelkezik, de ezt eddig nem tudta. Egy napon, amikor elindul a világ félelmetesnél félelmetesebb részeire, megtorpan, de ereje nem hagyja el. Küzd a végsőkig, amíg csak bír. A történet folyamán találkozhatsz bánattal, örömmel, boldogsággal, fájdalommal, kitartással, szerencsével, kalanddal és sok-sok izgalommal. Ha egy bámulatos világba szeretnél csöppenni, ahol bármi előfordulhat, akkor jó helyen jársz. :) Kövesd nyomon a történetet - meglátod, nem bánod meg! :)
Remélem, felkeltettem az érdeklődéseteket! ;)
Hamarosan jön a regény első része!
Ui: A hátteret drága barátnőmnek, Wikwik.-nek köszönhetjük! :")
Szabcsi~
Nos, igen. :) Jó helyen vagytok, ha egy regényt szeretnétek olvasni, amely részekre lesz osztva. :) A regényem címe: Harmatcsepp - A legenda... Remélem, érdekes lesz számotokra, és fogjátok majd olvasni! :) Ez egy fantázia/kaland regény lesz, legalábbis ilyenre terveztem. :) Ígérem, hogy a regény során sok-sok izgalomban lesz részetek, hiszen igyekszem izgalmasra, érdekesre írni a regényt. ^^ Úgy terveztem, hogy naponta, vagy kétnaponta lesz új része, attól függ, hogy mennyire fogok ráérni. :) Egyenlőre nem tudom, hogy milyen hosszú lesz a regény, de amíg lesz ötletem, addig fogom írni - megígérem! :')
A történet dióhéjban:
Van egy lány, Harmatcsepp, aki igen különleges képességekkel rendelkezik, de ezt eddig nem tudta. Egy napon, amikor elindul a világ félelmetesnél félelmetesebb részeire, megtorpan, de ereje nem hagyja el. Küzd a végsőkig, amíg csak bír. A történet folyamán találkozhatsz bánattal, örömmel, boldogsággal, fájdalommal, kitartással, szerencsével, kalanddal és sok-sok izgalommal. Ha egy bámulatos világba szeretnél csöppenni, ahol bármi előfordulhat, akkor jó helyen jársz. :) Kövesd nyomon a történetet - meglátod, nem bánod meg! :)
Remélem, felkeltettem az érdeklődéseteket! ;)
Hamarosan jön a regény első része!
Ui: A hátteret drága barátnőmnek, Wikwik.-nek köszönhetjük! :")
Szabcsi~
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)